A Julius-Claudius-dinasztia

2020.04.03

A Julius-Claudiusok voltak a Római Birodalom első császári uralkodócsaládja, akik közel száz éven át uralkodtak Rómában. Julius Caesartól származtatták magukat, akit olyan nagy tisztelet övezett, hogy mindegyikük felvette a Caesar nevet, amiből később a császár szó alakult ki. A Julius-Claudius-dinasztia (a nevéből adódóan) két család egyesüléséből jött létre, mivel a Julius-ág fiágon már Augustusszal kihalt, sőt a későbbi uralkodók egyike sem egyenesági leszármazás alapján került a trónra, de lássuk a részleteket!

A Julius-dinasztia "alapítója" tehát Julius Caesar volt, aki azonban sosem volt uralkodó, nem volt császár, de befolyása óriási volt, történelmi alakja pedig etalonná vált az összes római császár számára. Caesar a Római Köztársaság hanyatló időszakában került a politika színpadára, s i.e. 49-re páratlan hatalom birtokosa lett, megkapta az imperator címet, ami egyfajta uralkodói méltóságot is jelenthetett, de kifejezetten a Köztársaság szolgálatában, valójában viszont Caesar akaratától függött a Köztársaság léte is. Ez sokak szemét szúrta, hiszen Caesar már csak egy lépésre volt attól, hogy király lehessen, ezt pedig a köztársaság-pártiak nem hagyhatták, i.e. 44-ben kb. 60 összeesküvő a kezébe vette a kezdeményezést (és a tőrt), majd végeztek Caesarral. Azt hitték, hogy a zsarnok elleni merénylettel megmentették a Köztársaságot, de óriásit tévedtek, a gyilkosok tőre nem csak Caesarra, hanem a Köztársaságra is lesújtottak.

Caesar halála nem akadályozta meg azokat a folyamatokat, amelyek Róma politikai átalakulása felé vezettek. Egy újabb polgárháborúban a Köztársaság végleg összeomlott, és amikor Gaius Octavianus leszámolt ellenfeleivel, Róma a lábai előtt hevert. Octavianus nem a szerencsés véletlennek köszönhette gyors felemelkedését. Közeli rokonságban állt Julius Caesarral, az unokahúgának a fia volt. Caesar hamar a szárnyai alá vette a fiatal rokont, sőt végrendeletében örökbe is fogadta és az örökösévé tette, ez pedig az el nem hanyagolható anyagi javakon túl tekintéllyel és politikai befolyással is járt. Octavianus i.e. 27-re gyakorlatilag egyeduralomra tett szert a Római Birodalomban, amivel megszületett a Császárság, első uralkodója pedig Octavianus lett, akinek a Senatus az Augustus nevet adományozta, ami azt jelentette: a Fenséges.

Augustus i.e. 27-től i.sz. 14-ig, 40 éven át uralkodott, és megalapozta a Római Császárság rendszerét, a Principátust, ahol a pirinceps (vagyis Augustus) egyeduralkodó volt, de számos Köztársaságbeli politikai intézményt megtartottak. Augustus háromszor nősült meg élete során, de ezekből a házasságokból csak egyetlen lánya származott, Julia, akinek viszont több gyermeke is született, köztük fiúk, akikkel biztosítottnak látták a trónöröklés zavartalanságát. Azonban volt egy gond, Augustus harmadik felesége: Livia Drusilla, aki az előző házasságából született fiát, Tiberiust akarta trónörökösként látni. Julia gyermekei hamarosan sorban elhaláloztak, amit egyesek Livia számlájára írnak, s végül valóban nem maradt más jelölt a trónra csak Tiberius. Juliát hozzáadták mostohatestvéréhez, akit a császár örökbe is fogadott és utódjává nevezett ki, ami után nem sokkal ő maga is elhalálozott, amit egyesek szintén Livia mesterkedésének tudnak be, állítólag mérgezett fügével gyilkolta meg császári férjét, hogy Tiberiust mihamarabb a császári trónra ültethesse... Tény viszont, hogy Augustus i.sz. 14-ben, 75 évesen meghalt, a császár pedig vitathatatlanul Tiberius lett.

Augustusszal a Julius-dinasztia férfiágon kihalt (habár, ha szigorúan vesszük, az már a kezdetekkor elenyészett, Caesarral, mivel Augustus maga is leányágon lett a Julius nemzetség tagja). Tiberiust pedig csak házassági kapcsolat kötötte a dinasztiához, vérségi kapocs nem volt. Juliától egy gyermeke lett, de születése után nem sokkal meg is halt, és a későbbiekben sem lett több gyermekük, Juliának viszont előző házasságából volt két lánya, akiknek még lesz jelentőségük a történetünkben.

Tiberius i.sz. 14-től i.sz. 37-ig, 22 éven keresztül uralkodott. Nem sok öröme volt benne, sosem kívánt császár lenni, ezt csak az anyja erőltette. Livia már Augustus feleségeként is aktívan részt vett a kormányzásban, és ez fia uralkodása idején csak fokozódott, tekintve, hogy Tiberiust untatták az államügyek. Állítólag Tiberius annyira meggyűlölte "atyáskodó" anyját, hogy Capri szigetére menekült előle. Igaz, hogy i.sz. 23 után a császár elvonultságban élt a szigeten, de mások előző házasságából született egyetlen fia, Drusus halálával hozzák összefüggésbe ezt a döntését. Livia az i.sz. 29-ben bekövetkezett haláláig készséggel irányította a Birodalmat fia nevében. Tiberiusról aztán számos megkérdőjelezhető hitelességű történet keletkezett, hogy milyen elfajzott szexuális kalandokkal mulatta az idejét Capri szigetén... Igaz vagy sem, annyi bizonyos, hogy a császár sem lett fiatalabb, és gyermekei nem voltak.

Tiberius i.sz. 37-ben hunyt el, 77 évesen. Két potenciális utódjelölt volt ekkor, egyrészt unokája Gemellus, aki Drusus fia volt, másrészt Caligula, aki a császár unokaöccsének volt a fia. Tiberius halála idején mind a ketten fiatalok voltak, Gemellus 18, Caligula 24 éves volt. Végül is az idősebb fiú szerezhette meg a császári trónt, vagyis Caligula. De ki is volt ez a fiú, és hogy került a képbe, s miért ő lett a császár, amikor Gemellus közelebbi rokonságban állt Tiberiusszal? A válasz az, hogy Caligula Augustus leszármazottja volt, ugyanis anyja, Agrippina Augustus unokája volt, vagyis Julia lánya, ez pedig Caligulát Augustus dédunokájává tette, ami sokak szemében sokkal legitimebbé tette a trónigényét, mint Gemellusé, aki "csak" Tiberius rokona volt.

Caligula rövid ideig, i.sz. 37 és i.sz. 41 között uralkodott. Egy súlyos betegsége után viselkedése gyökeresen megváltozott, agresszív, kegyetlen és zavart lett. Hamarosan kivégeztette egykori vetélytársát, Gemellust, de rajta kívül még számos politikust halálra ítélt vagy öngyilkosságra kényszerített, önkényuralom kiépítésébe kezdett, viszont az nem igaz, hogy a lovát konzullá tette volna... Végül 41-ben összeesküvők végeztek a csupán 28 esztendős Caligulával, a feleségével és csecsemő gyermekükkel is.

Mivel Caligula közvetlen családját szó szerint kiirtották, a távolabbi rokonság soraiban kellett új császár után nézni. A választás arra a Claudiusra esett, aki Tiberius családjából származott, a második császár unokaöccse volt, és Caligula nagybátyja. Claudiust mindhárom császár mellőzte, ugyanis beteges és modortalan volt. Jelen volt Caligula meggyilkolásánál, és azt hitte ő is erre a sorsra jut, ezért a palota egyik függönye mögé rejtőzött, de rátaláltak, és a praetorianusok táborába hurcolták, ahol nagy meglepetésére császárrá kiáltották ki.

Claudius 41 és 54 között uralkodott, és a kezdeti látszat ellenére az egyik legrátermettebb római császár vált belőle. Helyreállította a birodalmi pénzügyeket, utakat, vízvezetékeket és csatornákat építtetett, valamint elfoglalta Britanniát. Közel tizennégy éves uralma a Római Birodalom egyik legnyugalmasabb és legprosperálóbb időszaka volt, utána viszont rémuralom következett...

Claudius 63 évesen halt meg, és noha volt egy tizenhárom éves fia, Britannicus, mégsem ő lett a következő császár. Claudius második felesége, Agrippina fiát, Nerot hozzáadta lányához, Claudia Octaviához és a fiút örökbe fogadta. Állítólag Agrippina mérgeztette meg Claudiust, hogy Nerot a trónra ültethesse, akiből valóban császár lett, és Britannicust nemsokára meg is mérgeztette egy vacsorán, nővére szeme láttára...

Nero maga is a Julius-Claudiusok egyik távoli leszármazottja volt. Anyjában egyesült a Julius-Claudiusok két háza: Apja, Germanicus Tiberius császár unokaöccse volt, anyja pedig (akit szintén Agrippinának hívtak) a Juliusoktól származott, ő Caligula húga volt, vagyis Augustus dédunokája. 54 és 68 között uralkodott, s meglehetősen fiatalon, 17 éves korában került a trónra, ezért nagykorúságáig anyja régensként kormányzott, gyakorlatilag ő uralta ekkor a Birodalmat, nő kezében ekkora hatalom nem volt se előtte, se utána Rómában. Nero azonban csakhamar megunta a másodhegedűs szerepet, és hidegvérrel végeztetett anyjával. Egyeduralkodóként rászabadította Rómára őrült tébolyát, feleségét, Octáviát kivégeztette, majd második feleségét, Poppeát terhesen hasba rúgta, amivel a gyermek és az anya is meghalt. De nem ők voltak Nero egyedüli áldozatai, bárkit kivégezetett, aki csak rosszul nézett rá, nem számított milyen magas rangja volt az illetőnek. Üldözte a keresztényeket, a római tűzvészt is arra használta fel, hogy minél több keresztényt kivégeztethessen. Éjjelente szokása volt álruhát ölteni, s kocsmákat és bordélyokat látogatni, ahol gyakran verekedésbe került. Végül birodalomszerte fellázadtak botrányos uralma ellen, és mikor már nem volt más kiút, Nero az öngyilkosságba menekült. Csupán 30 éves volt. Utód hiányában a Julius-Claudius-dinasztia uralma Neroval ért dicstelen véget.

Valójában azonban Nero-val nem halt ki végleg a dinasztia. Leányágon még számos generáción át öröklődött a császári vérvonal, egészen a 130-as évekig visszakövethetők, sőt Augustus egy távoli leszármazottja, Avidius Cassius 175-ben, néhány hónapra elbitorolta a császári hatalmat Marcus Aureliustól.