Az orosz-ukrán konfliktus történelmi háttere

2019.06.30

Az évek óta tartó orosz-ukrán konfliktus közeljövőben történő megoldására vajmi kevés esély mutatkozik, a két ország közti feszültséget tartósnak lehet tekinteni. Viszont, ha jobban megvizsgáljuk az orosz és ukrán nép történetét, láthatjuk, hogy ez a viszony több száz évvel ezelőtt is fennállt közöttük, és végigkísérte történetüket.

Már a közös történelmi múltjuk értelmezésében is vitapontra találunk, méghozzá a Kijevi Rusz, több száz évig fennálló keleti szláv (valójában viking-varég alapítású és vezetésű) államalakulat kapcsán. Az orosz és ukrán nép is saját múltjuk dicső kezdetének tekintik a Ruszt, Ukrajna a múlt elrablásával vádolja Oroszországot, de Oroszország pedig az oroszok vezető szerepét hangsúlyozzák a Rusz történetében. Valójában abban az időben inkább keleti szlávokról beszélhetünk, nem különült még el igazán az orosz, az ukrán és a belorusz nyelv egymástól.

Az orosz és ukrán nép a Kijevi Rusz XIII. századi felbomlása után külön utakon fejlődött tovább, és történetük során eltérő kulturális hatások érték őket. Erre az időszakra tehető saját nyelvük kialakulása is, vagyis a keleti szláv nyelvek szétbomlása. Az orosz államokat a mongolok tartósan meghódították vagy vazallus státuszban tartották, míg az ukrán népet a lengyel-litvánok hódították meg. Ezzel már élesen elváló kulturális hatásnak lettek kitéve, az ázsiai despota mongolok az oroszokra, míg az európai-keresztény tradíciókkal rendelkező lengyel-litvánok az ukránokra hatottak. Az oroszok a mongoloktól csak a XV. századtól kezdtek megszabadulni, utána független úton haladhattak tovább, viszont az ukránok hosszú évszázadokig idegen uralom alatt maradtak.

Miközben az oroszok birodalmat építettek az évszázadok alatt, addig az ukránok még mindig államiság nélküli nép maradt a lengyelek alatt. Ekkor sokuk tekintett Oroszországra, mint az erős testvérnépre, akik majd megmentik az ukránokat az elnyomó lengyelektől. A XVIII. század végére ez részben meg is valósult, Lengyelország megszűnt létezni, s az ukrán területek egy része Oroszországhoz, kisebb része Ausztriához került. Ezzel a megosztottsággal újabb kulturális hatások érték őket.

Az ukránok hamar csalatkoztak a megmentőjükbe, mert Oroszország ugyanúgy elnyomta az ukránok nyelvét és kultúráját, mint a lengyelek, sőt Oroszország hangsúlyozta, hogy az ukrán csak egy dialektusa az orosznak, és célja volt az ukránokat asszimilálni az oroszok közé. Az első világháború utáni kavalkádban ezért érthető is volt, hogy kikiáltottak két ukrán államot is, ez viszont jelezte, hogy maga az ukránság is megosztott volt, a nyugatiak, akik az Osztrák-Magyar Monarchia alatt éltek kulturálisan távolinak érezték maguktól keleti, az orosz uralma alatt lévő ukránokat. A két állam nem sokáig maradt fenn, és az ukránság egésze végül a Szovjetunió rész lett.

A történelmi sérelmek a szovjet időszak alatt is folytatódtak, amelyek közül a legsúlyosabb csapást a Holodomor, vagyis Sztálin tudatos és tervszerű parancsa, hogy minden élelmiszertől fosszák meg Ukrajnát, zárják le annak határait, és ítéljék éhhalálra a lakosságot. Nagyjából hétmillióan haltak éhen egy év alatt, az értelmiség egy részét pedig kivégezték, ezzel kedvét szegték az ukránok bármilyen függetlenségi törekvésének. A Szovjetunió felbomlásáig nem is volt komolyabb ellenállás részükről (leszámítva a második világháború idejét, amikor sok ukrán végső elkeseredésében a németekhez csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúban).

1991-ben Ukrajna függetlenedett, és azóta megosztott abban a kérdésben, hogy inkább Európa vagy Oroszország felé közelítsen? Általában egy-egy választás dönti el, hogy melyik irányvonal érvényesül, és többségében az orosz-barát politika volt jellemző, de esetenként hatalomra tudott kerülni Európa-párti kormányzat is. 2000 után már komoly harc is folyt a Nyugat és Oroszország között Ukrajnáért, Moszkva mindig felhasználta a gáz-kártyát, mert kedvezményesen szállít földgázt az országba, ameddig neki tetsző kormány ül Kijevben. Ez hatásos, mert Ukrajna sokat spórolhat ezzel a "segítséggel", viszont politikai ára jelentős.

Az átlag ukránok sem teljesen vannak tisztában azzal, hogyan is viszonyuljanak Oroszországhoz és az oroszokhoz. Az orosz kisebbség természetesen pozitívan tekint Oroszországra, de az ukránok is megosztottak, sokan közülük leve orosz identitással rendelkeznek, de Ukrajnán belül, ezt nevezik kettős identitásnak. A társadalmi megosztottság, a politikai és identitásbeli feszültségek vezettek a 2013-as robbanáshoz. Az orosz-barát Viktor Janukovics csak három éve volt Ukrajna elnöke, de ez idő alatt az ország a csőd szélére került. Janukovics próbált az EU és Oroszország között lavírozni, de nem ért el vele semmit. Míg a társadalom életszínvonala nagymértékben romlott, az elnök és környezete korrupciós botrányokkal váltott ki felháborodást, 2013 végén pedig tüntetések kezdődtek Kijevben. A kormány először erőszakosan lépett fel a tömegek ellen, ami megpecsételte bukását. A tüntetők nem csillapodtak, végül Janukovics kénytelen volt elmenekülni az országból, Ukrajnaban pedig hosszú távú politikai instabilitás kezdődött, ami a mai napig tart.

Oroszország és Ukrajna történetéről, valamint az ukrajnai válsághoz vezető útról az alábbi linkre kattintva olvashatsz bővebben: Az orsz-ukrán konfliktus történelmi háttere.

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem