Genova története

2019.06.18

Genova. Egy aprócska kikötői város Észak-Olaszországban a ligúriai tengerparton, amit ma is alig ötszáznyolcvanezren lakják. Ez a jelentéktelennek tűnő városka mégis több száz évig Európa egyik meghatározó nagyhatalma volt, befolyása messzi földekre kiterjedt, és a genovai hajósok három kontinensen is jól ismertek voltak.

A genovai tengeri hatalom a XI. században forrt ki, amikor a tengerészek megedződtek az arabok elleni tengeri harcokban. Az arab betörések megszűntével az ütőképes hadiflottát terjeszkedésre, tengerentúli kereskedelmi telepek létesítésére használták fel, amiből a városállam meggazdagodott. Ez a telep-rendszer egyfajta elő-gyarmatosításnak tekinthető, mivel az elfoglalt területek nem lettek Genova része, hanem csak külbirtokként igazgatott területek, amiket nem is Genovából, hanem helyileg igazgattak.

Hamarosan viszont felbukkant a vetélytárs is, Velence. A XIII. századtól a Földközi-tengeren meghatározóvá vált a két itáliai tengeri hatalom rivalizálása. Kezdetben úgy tűnt, Velence veszi át a vezető szerepet, de a század második felében az újra erőre kapó Bizánci Birodalommal szövetséget kötő Genova kiszorította a velenceieket az Égei-tengerről, ahol Genova kereskedelmi kulcspozícióba került, sőt a Fekete-tengerre is kijutottak, ahol a Krím-félszigeten alapítottak telepeket. Genova a század végére elérte nagyhatalmiságának csúcsát, telepei Marokkótól a Krímig mindenhol megtalálhatóak voltak, és a kereskedelem mellett a különböző európai udvarok számára nyújtott hitelekkel, pénzügyi nagyhatalom is lett.

A XIV. századi pestisjárvány meggyengítette a genovai lendületet, amit Velence ki is használt, és újra terjeszkedésbe kezdett. Genova eltökélte, hogy végleg leszámol ősi ellenségével, aminek érdekében még Nagy Lajos Magyarországával is szövetségre lépett. A háború évekig húzódott, és a Földközi-tenger lángokba borult. Végül 1379-1380-ban a genovai és szövetségesei hajóhad már Velence városa előtt állomásozott, és csak a megadást várta, mikor fordult a hadi helyzet, az Égei-tengerről visszatérő velencei flotta szétverte ellenségeit, és megnyerte a háborút. Genova pedig ezzel elvesztette tengeri hatalmát, flottája szinte teljesen megsemmisült, úgy látszott, leáldozott a csillaga, de mégsem így történt.

Genova meg se kísérelte újjáépíteni flottáját, és végleg felhagyott a tengeri kalandozásokkal, helyette a pénzügyek felé tekintett. Korábban már volt tapasztalata a hitelezésben, és a XVI. századtól újra beindult "az üzlet", amikor V. Károly császárnak adott kölcsönt. Károly óriási adóssággal hagyta Fülöp fiára a Spanyol Királyságot, amiből a genovai kölcsönök húzták ki Fülöp királyt. A genovai kölcsönök rendbe tették ideiglenesen a spanyol államháztartást, és finanszírozták az amerikai vállalkozásokat, míg az Újvilág ezüstje szinte azonnal Genovába áramlott.

A mérhetetlen gazdagság, ami Genova második fellendülését okozta végül végzetesnek bizonyult. A tehetős bankárok még jobban meggazdagodtak, az alacsonyabb sorban lévők pedig semmit nem éreztek ebből. A városállam nem fejlődött, nem fektettek be pénzt, és csak Spanyolországra koncentrálták a pénzügyi tevékenységet. Ez volt a hiba. A XVII. században a spanyol állam államcsődök sorát élte át, fizetésképtelenné vált, így a genovai bankokat is magával rántotta a mélybe. A bankok csődjével a kereskedőházak is tönkre mentek, mert nem volt, aki finanszírozza őket. Genova ez úttal végleg elbukott, hajdani nagyhatalmát elvesztve, végül az egyesül Olaszország egyik jelentéktelenebb kis városává zsugorodott.

További érdekes részletekért kattints az alábbi linkre: Genova története, mint nagyhatalom.

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem