Pogányság Magyarországon

2019.07.18

A magyarországi pogányság története a régmúltba nyúlik vissza, de hosszabb időt ölel fel, mint gondolnánk. Mindannyian megtanultuk az iskolában, hogy Géza fejedelem felvette a kereszténységet (noha ő utána a pogány isteneknek is hódolt), majd fia, István uralkodása alatt sikeresen meghonosította az új vallást az országban. Ezzel a történettel csak annyi a hiba, hogy túl szép, ahhoz, hogy igaz legyen! Magyarország lakossága nem adta fel ősi hitét olyan könnyen, mintegy felszólításra, ahogy azt a történelemkönyvekben leegyszerűsítik. Az igazság az, hogy a kereszténység felvétele után még jóval száz évvel is voltak, akik a régi vallást követték, pedig addig már több nemzedék is leélte az életét.

A magyarok "pogány" (értsd. nem keresztény) vallását, az ősmagyar hitvilágot a messzi Ázsiából hozták magukkal a Kárpát-medencébe. A kevés fennmaradt írásos forrásokból nehéz rekonstruálni pontosan ezt a vallást, de a néphagyományokból vissza lehet rá következtetni. Megoszlik a vélemény arról, hogy a magyarok egy- vagy többistenhívők voltak-e? Hitvilágukban több istenség is létezett, de a legnagyobb tisztelet a mindenek Teremtőjét övezte, de tekinthető ő a főistennek is, az olyan "mellékistenségek" között, mint például a Boldogasszony volt. Hitvilágukban erős volt a vér tisztelete, vagyis a származás és ősök tisztelete, de ugyanúgy tisztelték a gyakran mitikus állatokat (szarvas, turul, főnix, táltos paripa), a növények (életfa), a természeti jelenségeket és a fantasztikus lényeket (tündérek, lidércek, sárkányok). A túlvilági szférával a misztikus erővel felruházott sámánok vették fel a kapcsolatot, tehát a magyarok ősvallása egyfajta sámánizmus lehetett.

A kereszténység felvétele sem ment zökkenőmentesen. Az uralkodók és udvartartásuk azonnal elfogadta az új vallást, de a nép nem. Számtalan ellenállás és lázadás bontakozott ki a kereszténységgel szemben, amiket főleg már István, kegyetlenül levert. Már István trónöröklési jogát vitatta, aki az ősi hagyományokra hivatkozva (szenioriátus) követelte a trónt. 997-ben vele számolt le először István. A Bánátban viszont Ajtony "állama" 1028-ig létezhetett, Ajtony egyébként hét feleséget tartott, szóval nem volt épp a legbuzgóbb keresztény. Végül István őt is semlegesítette.

István halála után viszont sokan úgy vélték, hogy a király halálával a kereszténységnek is búcsút inthetnek. 1044-ben kirobbant a Vata-féle pogánylázadás, ők végigszántották az országot, megölték Gellért püspököt, elüldözték Orseolo Pétert a trónról, és hatalomra segítették I. Andrást, akitől remélték, hogy visszaállítja az országban a régi hitet, a keresztény papokat kivégzi, templomaikat lerombolja. Ám csalódniuk kellett, András, mikor megszerezte az országot, kegyetlenül leszámolt a pogány lázadókkal (akiknek előtte jó hasznát vette).

A következő nagy eseményre 1061-ben került sor, amikor I. Béla Székesfehérváron országgyűlést hívott össze. Rengeteg "pogány" érkezett, akik követelték a királytól az ősi hit visszaállítását, de Béla egy ideig hitegette őket, majd lemészároltatta őket. Ezután már nem került sor nagyobb pogány megmozdulásra az országban, de elszórtan még évtizedekig gyakorolták titokban régi vallásukat az emberek, erre utal, hogy még Szent László (ural. 1077-95) és Könyves Kálmán (ural. 1095-1116) is hozott rendelkezéseket ellenük. A XII. században viszont végleg eltűnhettek az ősmagyar hit továbbvivői, illetve nem teljesen...

Különös módon az ősmagyar hitvilág számos eleme át lett menekítve a keresztény vallásba, illetve a néphagyományba. Népmeséink tovább őrzik a magyarok ősi vallásának számos jellegzetességét, gondoljunk csak a táltos paripára, az égig érő fára, a gonosz boszorkányra, a jóságos öregasszonyra, a hét- vagy többfejű sárkányra. A csodaszarvasból Isten angyali hírnöke lett, a Boldogasszonyból Szűz Mária.

További érdekességekről olvashatsz az alábbi linkre kattintva: A pogányság története Magyarországon.

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem