Székelyföld története II. rész

2019.06.09

Elérkeztünk Székelyföld és a székelyek történetének második részéhez. Magyarország történetében a XIX. század második felét az osztrák-magyar Kiegyezés határozta meg. Míg ez a két fél részére előnyökkel járt, addig a székelység elvesztette a több száz éve élvezett kiváltságait, az adómentesség és önkormányzatiság nem talált volna támogatásra a kor polgárosodott társadalmában. Továbbá felszámolták a korábbi történelmi székely székeket, és Székelyföld területét öt vármegyébe szervezték. A Monarchia időszakában viszont Székelyföldön is beindult a gazdaságilag fejlődés, az iparosodás és a vasúthálózat kiépítése.

Az erdélyi román kisebbség öntudata egyre erősebb volt, és az új Román állam létrejötte csak fűtötte az érzelmeket. Az első világháborúban Románia egész Erdély megszerzéséért szállt hadba, és azzal együtt Székelyföldet is el kívánta nyelni. A Monarchia háborús veresége és felbomlása meg is pecsételte Erdély és Székelyföld sorsát. A háború utáni kaotikus állapotokban a székelyek megpróbáltak egy Székely Köztársaságot kikiáltani, de ezt még Magyarország és az erdélyi magyarság is ellenezte, a románokról már nem is beszélve. A székelyek egyedül maradtak. A trianoni béke aláírásával pedig ténylegesen is Románia részévé vált a terület.

A két világháború között a magyar politikusok revízióra törekvése sosem került le a napirendről, és eredményeket sajnálatos módon csak a náci Németország és a fasiszta Olaszország segítségével érhettek el, amikor 1940-ben Észak-Erdélyt és Székelyföldet is visszacsatolták Magyarországhoz. Ez viszont nem maradhatott tartós, a szovjetek előrenyomulása és az újabb világháborús vereség nyomán a visszakapott területek elvesztek.

A második világháborút követően kommunista hatalomátvételek vették kezdetüket Közép-Kelet-Európában. Magyarország és Románia kommunista irányítás alá kerültek, az internacionalizmus és a kommunista ideológia pedig nem tette lehetővé a nemzetiségi alapú területi revíziót, az államszocialista magyar kormányok sosem tűzték, nem tűzhették ezt napirendi pontra, a székelyek ismét magukra maradtak. Romániában 1952-ben létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, ami lefedte szinte az egész Székelyföldet, ám csak nevében volt autonóm. 1960-ban a Tartomány határait módosították, úgy, hogy kevesebb székely-magyar legyen benne, és átnevezték Maros Magyar Autonóm Tartománnyá. Ezt 1968-ben felszámolták, mert a kommunista vezetés tartott a székely-magyar függetlenedési törekvések felélénkülésétől.

Ezeket a közigazgatási formákat leszámítva a székelység élete a kommunista Romániában ugyanolyan volt, mint mindenki másé, a kommunizmus negatív hatásait a mindennapi életre ugyanúgy megszenvedték, ha nem jobban. Az élelmiszerhiány, a nélkülözés, a szegénység, a kijárási tilalom, az állami felügyelet mind-mind hozzátartozott a kommunista évtizedekhez. A kilátástalanság miatt 1987-ben kitört a brassói felkelés, amit ugyan a vezetés kegyetlenül levert, de sokan úgy tartják, hozzájárul az 1989-ben kibontakozó forradalomhoz és rendszerváltáshoz, ami immár a következő rész témája lesz.

További érdekes részletekért kattints az alábbi linkre: Székelyföld és a székelyek története II. rész: 1849-től 1989-ig.

Kövess minket Facebookon is: Szórakoztató történelem